Különös élmény számomra, hogy bő huszonöt év után újra életre kel Budapesten az Edith és Marlene, amit Mészáros Márta biztatására írtam a Pesti színháznak, és amit ismét ő rendez.
A darab a a prágai, a pozsonyi és a varsói bemutatók után ismét „hazatér”, és megint két csodálatos színésznő lép benne színpadra.
A francia Edith Piaf és a német Marlene Dietrich találkozása sorsszerű volt, a XX. század két zsenije szélsőségesen más habitust képviselt: Piaf az önpusztító szenvedély, Dietrich a végletes fegyelem és profizmus útján járt, s hogy kinek volt igaza – azt döntsék el a nézők!
Ma nem mernék róluk írni, ilyen őrültségbe csak fiatalon vág bele az ember.
Amikor az üres papír fölött ültem, azon töprengve, hogy hogyan is lépjenek színre és szólaljanak meg ezek a csodálatos nők, Piaf dalait hallgattam, és beleborzongtam. Egyet ígérhetek, önök is hallani fogják a dalokat, és önök is borzongani fognak.

Pataki Éva