Jövő hét csütörtökön mutatják be a Call Girl-t, Mészáros Piroska monodrámáját – melyet Boronkay Somával közösen írtak – a Mozsár Műhelyben Spáh Dávid rendezésében. A darab társszerzőivel beszélgettünk a két lábbal a földön járásról-állásról, a multik magukba szippantó és groteszknek tűnő világáról, a színészek “pályán kívüliségéről”, elvágólagos képzésükről és a mindenkire átragadó lelkesedésről… Melyikőtöknek mit jelent “két lábbal a földön állni”? Piroska: Amikor Soma kitalálta, hogy ez a fordulat szerepeljen a színlap szövegében, nekem az jutott eszembe, hogy ez valamiért olyan lábszagú! Azt hiszem, hogy valami olyasmi került aztán rá a színlapra, hogy “két lábbal a földön járni, több lábbal a földön élni”. Ez a kettősség viszont nagyon tetszik, mert miközben “lábszagúnak” tartom ezt a két lábbal a földön állást, aközben nagyon is életszagúnak érzem azt a gondolatot, hogy az embernek nagyon sok mindenhez kell értenie egyszerre. Azaz: az egyetlen dologhoz való hozzáértésen túl nyitottnak kell lennünk egymástól nagyon különböző dolgokra is. Nagyon sok helyről gyűjtesz inspirációt, és nagyon sok mindenből próbálsz bevételre szert tenni – számomra erről szól ez a mondat is. Soma: Amikor ezt a mondatot odaírtam, akkor a kispolgári biztonságra gondoltam, arra a talajra, amiről el tudsz rugaszkodni, hogy csinálhass [...]